Mi van ma?

Ma is kevés olyan magyar tévénéző akad, aki ne emlékezne a Ványadt bácsi című, hatalmas sikerű Csehov-paródiára. Az ötpercenként elrebegett sóhajjal: "Hej, ha az én galambocskám, Galuska Galagonyovics ezt megérhette volna!" - a dadust játszó Szemes Mari lejátszotta a színről a többi szereplőt, beleértve még a Ványadt bácsit alakító Alfonzót is.

Szemes Mari 1932. május 7-én született a ma Szlovákiához tartozó Sasváron. A Színház és Filmművészeti Főiskolán Gellért Endre tanítványa volt, 1952-ben kapta meg a diplomáját olyan nagy formátumú művészekkel együtt, mint Berek Kati, Váradi Hédi, Hacser Józsa, Horváth Teri, Buss Gyula és Szénási Ernő.

Ma lenne 75 éves Lázár Ervin, akit főként meseíróként azonosít a köztudat, s erre maga is mindig büszke volt. Gyermektörténeteinek elsöprő sikere - A Négyszögletű Kerek Erdő, Berzsián és Dideki, A hétfejű tündér, a Szegény Dzsoni és Árnikából 1983-ban film készült, művei rengeteg rádiós és színpadi feldolgozásban élnek tovább - többnyire elfeledteti velünk, hogy nem kizárólag a mese műfajával foglalkozott.

A Kossuth-díjas író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja 1936. május 5-én született Budapesten, de szülőföldjének Alsó-Rácegrespusztát tekintette, ahol egész gyerekkorát töltötte. Apja, Lázár István, uradalmi ügyintéző volt, édesanyja Pentz Etelka. Felsőrácegresre, majd Sárszentlőrincre járt át iskolába. Olvasni még az iskola elkezdése előtt megtanult, s attól kezdve az irodalom, a könyvek szeretete meghatározó volt számára.

Tízéves korában a székesfehérvári ciszter gimnáziumba iratták, de amikor 1948-ban államosították az iskolát, hazahívták és egy öreg tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen.

1950 októberétől Szekszárdra járt középiskolába, a Garay János Gimnáziumba. Ide apja származása miatt nem akarták felvenni, egy élsportoló rokon közbenjárására sikerült mégis. Szülei, akik a földosztással szegényebbek lettek, mint a környék lakói, mégis osztályidegennek számítottak, 1951-ben kitették a szolgálati lakásból. Tüskéspusztára költöztek.

Ma lenne 82 éves Audrey Hepburn, akit közönségszavazatok alapján a világ egyik legszebb nőjeként, az egyik legtermészetesebb szépségeként és az egyik legnagyobb színésznőjeként tartanak számon.

Édesanyja, Ella van Heemstra holland bárónő volt, édesapja, Joseph Anthony Hepburn-Ruston angol bankigazgató. Kislányuk Brüsszelben 1929. május 4-én született, Audrey Kathleen Ruston néven. Már kiskorában odavolt az állatokért és a zenéért. Kilencéves korától balettezni is tanult. Szülei pár év múlva elváltak, és onnantól fogva ritkán látta az apját.

A második világháborút édesanyjával együtt Arnhem városában vészelte át. Sovány testalkatát távolról sem a divatirányzatok formálták. A lány szervezetét az állandó szorongás, a jegyrendszerből fakadó éhezés és a betegségek olyan mértékben kikezdték, hogy egész további életében ezt szenvedte. 1944 őszén Audrey az arnhemi ellenállási mozgalom tagjaként és angoltudása révén futárfeladatokat látott el, illetve nővérkedett is. A művelet kudarcot vallott, a németek pedig a csata után kitelepítették a brit ejtőernyősöket segítő lakosságot. Nem sokon múlt, hogy Audrey belehaljon az akkor szerzett májgyulladásába. Érthető hát, hogy onnantól kezdve gyűlölettel tekintett mindenre, aminek köze volt Németországhoz.

Audrey folytatta balett-tanulmányait. 1948-ban Amszterdamba, egy jól sikerült reklámfilm után Londonba költöztek. Apróbb alkalmi munkák mellett itt már színházban is dolgozott, ahol felfigyeltek rá. A Menjünk Monte Carlóba című film forgatásán összetalálkozott a híres írónővel, Sidonie-Gabrielle Colette-tel, aki meglátva őt, azonnal elhatározta, hogy vele játszatja majd el a Gigi címszerepét, melynek színpadi jogait épp akkor adták el egy Broadway-színháznak. A Gigi a Broadway-en is siker lett, és Audrey-ra felfigyelt Hollywood.

A következő lépés William Wyler egyik leghíresebb filmje, az 1953-as Római vakáció volt Gregory Peck-kel az oldalán. .

Az egyik legnépszerűbb és befutott musical előadóművész Magyarországon, producer, zenész, zenei szerkesztő, kiadó, Bereczki Zoltán 35 éve, 1976. május 2-án született Budapesten. Anyja Temesvári Nóra, apja Bereczki Károly. Egy nővére van, Bereczki Dóra. Öt éves korától 1986-ig versenyszerűen úszott a Vasas SC-ben, majd ezután 4 évig kajakozott az MTK-VM-ben. A Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában érettségizett. Ebben az időben működött első zenekara, a Styx. Két évig dobolt, hegedült, és két évig énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában.

A középiskolás korában került Toldy Mária énektanárhoz, aki felismerve tehetségét, az első meghallgatás után felvette.

2001-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskola operett-musical tanszakán.

Ugyanebben az évben megjelent első szólólemeze Száz év címmel.

Keleti Márton háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, a könnyed szórakoztatás nagymestere, akinek olyan máig sikeres alkotások fűződnek a nevéhez, mint A tizedes meg a többiek, a Butaságom története, a Civil a pályán, a Beszterce ostroma vagy épp a Mágnás Miska, 106 évvel ezelőtt, 1905. április 26-án született Budapesten.

Tizenkilenc évesen avantgárd rendezőként kezdte, Sebestyén Géza vette maga mellé segédrendezőnek a Városi Színházba, amit ma Erkel Színházként ismerünk. Mivel a zenés műfaj vonzotta, a látványtervezéshez is értett, 1924-től ott rendezett drámai műveket és operákat. Olyan operák színrevitele fűződik a nevéhez, mint Stravinszky: Egy katona története; R. Rolland: Danton; Auber: A portici néma.

Amikor a harmincas évek elején megjelent a hangosfilm, az elsők között kezdett el foglalkozni vele Fejős Pál és Vajda László asszisztenseként. Az első önálló filmjét 1937-ben forgatta Torockói menyasszony címmel, melyben Kabos Gyula is játszott. A film meghozta számára a kezdeti sikert, és rövid idő leforgása alatt kedvelt és népszerű filmrendező vált belőle, kinek vígjátékai óriási sikert arattak a közönség körében.

A magyar televíziózás karizmatikus egyénisége, a műsorvezető-humorista, a volt zongoraművész, az Erkel Ferenc-díjas érdemes művész Antall Imre 1935. július 31-én Hódmezővásárhelyen született, tanulmányait is ott végezte. Szülei pedagógusok voltak, ő orvosnak készült, s úgy vélte, csak osztályelsőként válhat érdemessé a középszerűséget nehezen tűrő orvosi hivatásra. Ám egyik unokabátyja tanult zongorázni, ő is el-eljárt az órákra. Érdeklődése felkeltette a tanárnő figyelmét, aki azt ajánlotta a szüleinek, hogy talán érdemes lenne a kis Imrét is a billentyűk elé ültetni. Így is történt, és ő gyorsan és örömmel haladt a tanulásban. Zongorájuk nem volt, de 1944-ben megőrzésre megkapták egy ismerős família hangszerét, akiknek lakását bombatalálat érte, így már otthon is gyakorolhatott.

Először egy iskolai ünnepségen mutatkozott be, ennek híre eljutott a szegedi konzervatórium igazgatójához, Kollár Pálhoz is, aki megkereste szüleit. Így aztán 1947-ben megkezdte konzervatóriumi tanulmányait. Minden nap bejárt Szegedre, miközben magántanulóként végezte az iskolát. Kollár jó pedagógusként egyengette az útját, majd halála után Zempléni Kornél vette pártfogásába. 1951-ben befejezte a konzervatóriumot, és a család felköltözött Pestre, és ő a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait, s 1959-ben kitüntetéssel végzett. Mivel diplomamunkájához gyakorlóoktatásra volt szüksége, ezért egy tanítványt vett maga mellé, az akkor nyolcéves Presser Gábort .

Az Országos Filharmónia szólistája lett, hangversenykörútjai alkalmával bejárta a fél világot, s nem kevesebb, mint hét nemzetközi versenyről távozott értékes trófeával. Két ízben VIT-díjat, Bolzanóban a Busoni-versenyen második díjat, 1966-ban Budapesten a Liszt-versenyen első díjat nyert.

Major Tamás nevét hol rajongva, hol rettegve ejtették ki színésztársai, nevezték mágusnak és a Nemzeti Színház teljhatalmú urának is, akinek kényétől-kedvétől színészek százainak múlt a sorsa.

Művészi munkáját csapongó ötletgazdaság, állandó megújulási készség, a színház iránti szenvedélyes szeretet jellemezte. Majorban nem volt különválasztható a színész, a rendező, a színészpedagógus, a versmondó, és mindez összefüggött közéleti tevékenységével, elkötelezett baloldaliságával. Ő volt a magyar színháztörténet leghosszabb ideig regnáló, szinte korlátlan hatalommal rendelkező kultúrpolitikusa. Megbízatását egyfajta pártfeladatnak tekintette, mert a színházigazgatáshoz valójában nem értett. 1945-ben, 35 évesen lett a Nemzeti Színház igazgatója, s tizenhét évvel később, 1962-ben váltották le. Ezután főrendezője lett a színháznak, de befolyása a hetvenes évek végéig mit sem csökkent.

Major azt vallotta, színházat csak dühösen lehet csinálni, a legjobbakkal kell dolgozni, és a legjobbat létrehozni. Igazi színházcsináló volt, akinek nevéhez legendás alakítások, emlékezetes rendezések fűződnek. Ellentmondásos figurája máig megosztja a művésztársadalmat. Kiismerhetetlennek tartották, talán ezért hitték el sokan, hogy Horty Miklós törvénytelen fia.

Voltak, akik csodálták, voltak, akik szívesen eltávolították volna a színházi életből. Azt azonban senki sem vitatta, hogy amikor 25 évvel ezelőtt, 1986. április 13-án Budapesten meghalt, a magyar színházművészet korszakos alakja távozott.

A magyar humor legzseniálisabb figurája, az ország egyik legnépszerűbb parodistája, énekes és színész, író és táncos, már-már egy új műfaj megteremtője Hofi Géza (eredeti neve Hoffmann Géza) ma kilenc éve halt meg.

Budapesten született 1936. július 2-án. Édesanyja Szabó Magdolna a Budapesti Konzervgyárban művezető. Valószínűleg tőle örökölte kitűnő zenei hallását. Édesapja Hoffmann Lajos, a Budapesti Dohánybeváltó üzem csoportvezetője, tőle a humorérzékét kapta. Húga Hoffmann Katalin, aki matematika-fizika szakos középiskolai tanár. Általános iskolai tanulmányait a kőbányai Maglódi úti iskolában végezte. Gimnáziumi éveinek nyári szüneteit a Kőbányai Téglagyárban munkával töltötte, ahol bekapcsolódott a Drasche színjátszó csoport munkájába. Jászai András (Jászai Mari leszármazottja) foglalkozott vele és készítette fel amatőr szerepeire.

1955-ben érettségizett a Széchenyi István Gimnáziumban, és háromszor felvételizett a Színművészeti Főiskolára, de nem vették fel, egyedül Básti Lajos engedte át az első rostákon. Ascher Oszkár mindig szavalatot kért tőle, ami neki soha nem sikerült. Említette, hogy a paródia neki jobban megy, mire Ascher úgy válaszolt, hogy ahhoz meg ő nem ért. Így Hofi a Kőbányai Porcelángyárban lett porcelánfestő, és beiratkozott Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájába, ahol 1960-ban végzett. 1957-1959 között Jászberényben katona (írnok). 1959-ben feleségül veszi Vnoucek Margitot, akivel 36 évig élnek boldog házasságban.

1960-ban Szendrő József rövid beszélgetés után színházába, a Csokonai Színházba hívja Debrecenbe , és ott nevének átkeresztelése után (Hofi Géza) 1960. szeptember 1-jétől színészként szerződteti. Gyakran megy a környék kultúrházaiba haknizni - népszerűsége egyre nő. 1963-tól az Országos Rendező Iroda (ORI) műsoraival járja az országot, vállal fellépéseket Budapesten és vidéken kultúrházakban és vendéglátóipari egységekben. A számait maga írja, a zenét is ő állítja össze. 1964-ben a televízió Utánzók Klubja című műsorában lép fel a maga által írt Armstrong-paródiával, de a rendkívűli tehetség mégsem arat átütő sikert.

40 esztendővel ezelőtt halt meg Igor Stravinsky orosz zeneszerző, akit sokan a 20. század egyik legnagyobb hatású zeneszerzőjének tartanak. Műveiért szerzett elismerései mellett, zongoristaként és karmesterként is nagy hírnévre tett szert műveinek premierjein nyújtott teljesítményével.

Hosszú és termékeny életműve ellentmondásokban és meglepetésekben gazdag. Fiatalkori kompozícióiban - amelyekkel világhírét megalapozta - az orosz népi dallamok és táncok inspirálták, ezekből alakította ki karakterisztikus, szabad ritmikáját, szigorú dallamvonalait, politonalitását és a hangzás brutális újszerűségét. A későromantikától elfásult, az impresszionizmus mesterkéltségeibe belefáradt közönség erre az új hangra készségesen és elragadtatva reagált. A Stravinsky-művek körül támadt szenvedélyes polémia csak fokozta az érdeklődést e művek megismerése iránt.

Stravinsky (eredeti orosz nevének kiejtés szerinti átírása Igor Fjodorovics Sztravinszkij) 1882. június 17-én Pétervár külvárosában, Oranienbaumban született. Apja a pétervári operaház vezető basszistája volt, de fiát jogásznak szánta. Stravinsky kötelességszerűen végzett jogi tanulmányai mellett tanult zenét: előbb zongorát, majd zeneelméletet, végül Rimszkij-Korszakovnál hangszerelést. 1906-ban befejezte a jogi egyetemet és nyomban hátat is fordított ennek a tudománynak. Megírta I. szimfóniáját , valamint A faun és a pásztorlány című zenekari dalciklusát, Puskin költeményeire (1906-1907.) . Mindkét korai kompozícióját be is mutatták Pétervárott.

A következő évben írta a Tüzijátékot . A kompozíciót szerzője meglepetésnek szánta Rimszkij-Korszakov leánya esküvőjére. A meglepetés azonban nem sikerült, mert a mester meghalt, mielőtt a kéziratot megkapta volna Stravinsky ekkor kezdődő neoprimitív alkotói korszakának ígéretes előhangját. 1909-ben Pétervárott mutatták be.

Ekkor figyelt fel tehetségére a nemrég alakult Monte Carloi székhelyű Orosz Balett (Párizsban két évtizeden át (1909-1929) a modern balett vezető szerepét betöltő együttes, nemcsak Európára, de az egész világra nagy hatást tett) vezetője Szergej Gyagilev, és kompozíciót kért tőle együttese számára. E megbízás eredményeképpen jött létre Stravinsky három fiatalkori remekműve: A tűzmadár (L'Oiseau de feu, 1910.), a Petruska (1911.) és a Tavaszi áldozat (Le sacre du printemps, 1913.).

Tini, polgári nevén Bródy János Kossuth-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró a magyar kultúrtörténet meghatározó alakja 65 éve, 1946. április 5-én született Budapesten, Bródy András és Vajna Márta gyermekeként.

A hatvanas évek beatkultúrájának egyik sztárjává vált, afféle szószólóvá. Diplomáciai érzéke, intelligenciája komoly segítséget jelentett kimondani a tegnap még kimondhatatlant. Többnyire Szörényi Levente zenéire írt szövegei slágerek és kortörténeti dokumentumok egyszerre: Amikor én még kissrác voltam, Good Bye London, Little Richard, Sárga rózsa. Nagy gyakorlatra tesz szert, miként lehet a cenzúra sáncai mögé juttatni "ártatlannak" látszó sorait.

A zenekarok feloszlottak, átalakultak, de Bródy János folyamatosan képes volt önmagát adni és gitárral a kezében, mint a hétköznapok krónikása járta az országot, ironikus mosollyal idézve a reménytelen szerelem és a beteljesült csalódás közti rövid átmeneti boldogságot, vígasztalva a meg nem valósult álmaikból ébredő szorongókat.