Mi van ma?

Claudia Schiffer 1970. augusztus 25-én született Rheinbergben, az akkori Nyugat-Németországban. Édesanyja háztartásbeli, édesapja jogász. Gyermekkorában Claudia nem is gondolt arra, hogy egyszer modell lesz. Apja példáján felbuzdulva, jogász szeretett volna lenni, és apja irodájában dolgozni. A középiskolában nem ő számított a legszebb lánynak, szégyellte 182 centis magasságát, és amennyire lehetett, igyekezett kerülni a feltűnést. Claudia szándéka nem teljesült be. 1987. októberében egy barátja születésnapját ünnepelték egy éjszakai klubban, amikor felfigyelt rá a Metropolitan ügynökség vezetője, Michel Levaton, és rávette, hogy elutazzon vele Párizsba, ahol az első próbák után kiderült, hogy egy új csillag született. A rheinbergi kislányt egy csapásra az új Brigitte Bardotként kezdték emlegetni.

Claudia karrierjét az Elle magazin címlaplányaként kezdte. Ezek után hihetetlen gyorsan került fel a többi európai újság címlapjára. Karl Lagerfeld őt választotta ki a Chanel arcának, így még húszéves sem volt, és már szupermodellnek mondhatta magát. A szőke hajú, kék szemű szépséget Amerikában a Guess farmergyár hirdetése tette ismertté - ekkor mondta róla a divatszakma egyik nagyágyúja, hogy Schifferen a farmer is jobban áll, mint más modelleken a Chanel kreációi. Mialatt a Guess magazin reklámhölgyének feladatait látta el, megjelent további 5 amerikai és 7 európai magazin címlapján is.

A kilencvenes évek elején ő volt a legjobban fizetett modell a világon, csupán a Revlon kozmetikai céggel kötött szerződése évi hatmillió dollárral növelte bankszámláját, amelyet ma mintegy 55 millió dollárnyira becsülnek.

1994-ben főszerepet játszott a Richie Rich - Rosszcsont beforr című filmben.

A ma 75 éves Robert Redford oroszlán-szülött módján híres a kitartásáról és az önzetlenségéről. Nehezen ismer magára az Ilyenek voltunk idejéből ráragasztott "Amerika legszebb férfija, a nők bálványa" - képben. Ma már talán nincs akkora hatással a fiatalokra, ám a hatvanashetvenes évek első számú szexszimbóluma volt. Botrányoktól mentes magánélete helyett a kisugárzása és a minőségi választásai révén vált a hollywoodi filmipar egyre meghatározóbb egyéniségévé. Mondhatni: intézménnyé nőtte ki magát a független filmesek támogatójaként, mint a Sundance Filmintézet és fesztivál alapítója.

Charles Robert Redford - baráti körében egyszerűen csak "Bob" - Santa Monicában, 1936. augusztus 18-án született. Egy középosztálybeli, kétgyermekes, skót emigráns családban nőtt fel Kaliforniában. Apja eleinte tejesemberként, majd könyvelőként dolgozott a Standard Oilnál. Édesanyja, Martha Hart a családnak szentelte életét. Volt idő, amikor mindössze egy hajszálon múlott Robert élete, de végül sikerült legyőznie a gyermekparalízist. "Tízéves voltam, amikor egy bénulás után diagnosztizálták a betegséget. Mit ne mondjak, teljesen lesokkolt a hír. Édesanyám tartotta bennem a lelket, mindennap odaült az ágyamhoz, és mindent megtett azért, hogy újra mozogni tudjak. Egy hónap múlva már ismét lábra tudtam állni, majd nem sokkal később teljesen rendbe jöttem - emlékszik vissza Redford.

Édesanyja 1955-ben meghalt, és ő ennek hatására inni kezdett. Bob sosem volt éppen jó tanuló. Dísztárcsalopásai révén inkább a zűrös gyerekek közé tartozott, viszont nagyon jó sportolóként tartották számon. Baseballtehetségének köszönhetően ösztöndíjat nyert a Colorado Egyetemre, ahonnan időleges alkoholizmusa miatt korán kihullott. Miután egyre kiábrándultabb lett az akkori kommersz amerikai életstílustól, hogy életébe színt vigyen, először Amerikát, majd Európát vette a nyakába. Végig egyedül, alkalmi munkákat vállalva járt városról városra. Húszévesen Párizsban, majd Firenzében tanult festészetet, de mivel nem ért el jelentősebb sikereket, hazatért New Yorkba, ahol az Amerikai Színművészeti Akadémia hallgatója lett.

A Broadwayn először a Sunday in New York című darabban láthatta a közönség, majd következett a Mezítláb a parkban, melynek későbbi filmváltozatában (1967.) Jane Fonda volt a partnere. A film hatalmas kritikai és közönségsikert könyvelt el.

Robert De Niro ma is Hollywood egyik legkeresettebb sztárja, nem ritka, hogy évente négy-öt filmben is játszik. Számos kitüntetése között van egyebek között a Becsületrend lovagja cím és az Amerikai Filmintézet életműdíja. Minden szerepében a maximális hitelességre törekszik, a legkülönbözőbb karakterekkel képes tökéletesen eggyé válni.

68 évvel ezelőtt, 1943. augusztus 17-én született egy New York-i művészcsaládban. Anyja, Virginia Admiral festőművész volt, apja, Robert pedig festő, szobrász és költő egy személyben. New York Little Italy negyedében nőtt fel gyakorlatilag félárvaként, miután édesapja elhagyta a családot.

Tízévesen egy iskolai előadáson lépett először színpadra, a Gyáva Oroszlánt alakította az Óz, a csodák csodájában. Ekkoriban a lányok nem érdekelték, szabad idejében jórészt csak füzetes regényeket olvasgatott. Tizenhat évesen már Csehovot játszik és Stella Adler és Lee Strasberg színiiskolájába kerül. A következő években off-Broadway darabokban és TV-reklámokban játszik. Robert De Niro Scorsese filmjei előtt háromszor állt Brian De Palma kamerája elé. Legelső alakítása a Üdvözletekben volt, amit 1968-ben mutattak be. De Niro szintén De Palmával forgatta a Szia Anyu! című filmet.

Lukács Pál , vagy ahogy a világ ismeri, Paul Lukas 40 éve, 1971. augusztus 16-án halt meg Tangierben (Marokkó).

1891. május 26-án Budapesten született, kereskedelmi pályára készült, de az első világháború kitörése után besorozták, a fronton megsebesült. Leszerelése után beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. 6 hónap elteltével szerződést ajánlanak neki a Kassai Színházban, ahová leszerződik. A szerződése miatt megszakítja színművészeti tanulmányait, amelyet aztán sohasem fejez be. 1918. szeptember 14-én bemutatkozik a Vígszínházban, a Pillangókisasszony Pinkerton-szerepében. A meggyőző játékot szerződés követi, és 1919-ben a Vígszínház tagja lesz.

Még kassai színész korában lehetőséghez jut, és filmezni kezd. Az 1920-as évek elején a színpadi munkát tekinti elsődlegesnek, a filmezést másodlagos tevékenységének. Játszik Max Reinhardtnál Berlinben, majd egy évadon keresztül. Magas alakja, érdekes profilja, őszes haja népszerű volt és jól ismert. A férfiak irigyelték, vele álmodtak az asszonyok. Holott az elegáns Lukács Pál nem akart vágyak lovagja lenni. Komoly, higgadt, szerepeinek élő ember volt.

Egyszeri és megismételhetetlen volt, még ha próbálták is reprodulkálni. A szabadságot, a hippimozgalom tabuk és kényszerek nélküli szabad életformáját és felfogását hirdette. A fellépő rockzenészek és a többszázezres közönség között tökéletes volt az összhang. Az önmegvalósítás mellett a békés egymás mellett élést propagálták, amelyet az Allen Ginsberg amerikai költőtől kölcsönzött Flower Power szlogennel reklámoztak. Magyarországon 1970-ben nem is engedték bemutatni a fesztiválról szóló filmet - féltek, hogy vérszemet kap a fiatal nemzedék.

Minden idők egyik legikonikusabb, külsejében is legkarakteresebb rendezője Alfred Hitchcock. Neki köszönhetően ismerte meg a filmes világ és a nézőközönség is a feszült izgalmat, a rettegést. Nem pusztán filmjeiről, nem mindennapi személyiségéről, különcségéről is ismert volt.

112 éve Londonban született 1899. augusztus 13-án egy londoni zöldségkereskedő harmadik gyermekeként. Jezsuita nevelőintézetbe járt iskolába. Műszaki rajzolóként kezdte, majd 1920-tól angol némafilmek inzertjeit (feliratait) rajzolta, később fordította és írta is. Hamarosan rendezőasszisztens lett. 1922-ben elkezdte forgatni első filmjét a Tizenhármas szám címen, de sohasem fejezte be. Ezt követõen egy másik rendezõ helyett fejezte be az Always tell your wife című munkát, amit az első filmjének tekinthetünk.

Izland filmarchívuma a napokban találta meg a The White Shadow című filmjének hat tekercséből az első hármat. A némafilm korszakából - 1923-ból - származó alkotás vélhetően a legrégebbi fennmaradt Hitchcock-mű. A film "vad hangulatú melodráma", két nővérről szól, egyikük angyali teremtés, a másik viszont lelketlen. Vélemények szerint az alkotásból nincs több kópia.

A Nő a nőhöz (1923.) című forgatáson ismerkedett meg Alma Reville-lel, akit 1926. december 2-án feleségül vett. 1928-ban megszületett egyetlen gyermekük, Patrícia.

1925-ben fejezte be első önállóan jegyzett filmjét, az Olaszországban forgatott Gyönyörök kertjét.

Első némafilm-remekműve A titokzatos lakó (1927.), melyben későbbi thrillerjeinek legtöbb jellegzetessége fellelhető. Bevezette a storyboardot, amit az összes többi filmjében is alkalmazott. A filmben üvegpadlót használt, így az alsó lakásból filmezhette a színész lépéseit.

Még a huszadik születésnapját sem töltötte be Tanita Tikaram, amikor üstökösként berobbant az amerikai slágerlistákra. Bár fiús külsejével és férfias öltözködési stílusával nem tartozott éppen a szexi megjelenésükkel hódító énekesnők közé, ha fellépett a színpadra, rögtön elvarázsolta a közönséget különleges, mély, búgó hangjával.

A németországi Münsterben született ma 42 éve, 1969. augusztus 12-én. A család később elhagyta az országot és Angliában, Basingtoke-ban telepedett le. Édesapja a brit hadsereg tisztje, hindi-fidzsi és maláj ősökkel. Testvére a színész Ramon Tikaram. Tanita 9 éves korában kezdett gitázozni. Tizenévesen dalokat írt, majd night-klubokban adta elő szerzeményeit. 16 évesen írta első komolyabb dalát Poor Cow címmel, társadalomkritikaként a kortársnőire nézve. Az érettségi befejezése után elküldte a demo felvételeit egy kiadónak, és 1987 végén, az első koncertje után rögtön szerződést kötött vele a WEA Records.

1988 áprilisában elkezdődtek az Ancient Heart felvételei. Az első kislemez, a Good Tradition hamarosan megjelent, és sikeres lett Európában. Röviddel a nagylemez megjelenése előtt a Twist in My Sobriety is tarolt a listákon. A dalt egy világkörüli turnéval egybekötve népszerűsítette, Ez a mai napig Tanita legismertebb dala. A dalhoz díjnyertes fekete-fehér videóklip készült, melyet Bolívia vidéki részein forgattak, és Gerard de Thame rendezett.

Antonio Banderas az egyik legismertebb és legnépszerűbb spanyol színész. Az 1980-as évek végén ő volt az európai mozik elsőszámú kedvence. Banderas nem egy alkalommal kijelentette: abszurdnak tartja a "szex-szimbólum" és a "latin szerető" szerepköröket, amelyekbe Hollywoodban sorolták be, olyannyira, hogy szívesen eljátszaná Quasimodót, a Notre Dame púpos toronyőrét.

1960. augusztus 10-én José Antonio Domínguez Bandera néven született Pablo Picasso szülővárosában Malagában.

Apja 40 évig titkosrendőr volt Spanyolországban, anyja tanítónő. Egyetlen testvére van, a két évvel fiatalabb öccse, Francisco Javier. Igazi dél-spanyolországi, középosztálybeli családból valók. A fiatal Antonio Banderas szeretett focizni. Egészen 14 éves koráig arról álmodozott, hogy profi focista lesz, mikor is játék közben eltörte a lábát.

13 évesen látta a Hairt, s a filmben kifejeződő szabadságvágy visszhangra talált a diktatúrában élő kamaszban. Érdeklődni kezdett a színjátszás iránt, tanulni kezdett a helybéli színeszektől. (15 éves volt, amikor hazájában gyökeres változás történt. 40 évnyi teljhatalmú uralkodás után meghalt a spanyol diktátor, Francisco Franco.) Antonio beiratkozott egy színifőiskolára és csatlakozott egy haknizó színjátszó csoporthoz.

19 éves korában elhagyta szülővárosát, Malagát és Madridba ment. Másfél évi küzdelmes nyomorgás után kijárt magának egy meghallgatást a nagy hírű Nemzeti Színháznál, ahová fel is vették. A színházban öt évet töltött. Mivel a kezdő fizetése elég kevés volt, ezért többek között pincérként és fotómodellként is dolgozott.

Egy színész ismerőse elvitte a fiatal rendezőt, Pedro Almodóvart a színházba. Almodovar megnézte a színpadon, majd megkérdezte :"Filmhez volna kedved?" Hamar megtalálták a közös hangot, együttmûködésükbõl számos sikerfilm született. Első közös filmjük A szenvedélyek labirintusa (1982.) volt . Némelyik filmjük nagy vitákat váltott ki, például A vágy törvénye (1987.), amelyben Banderas egy meleg férfit alakított.

A filmtörténet egyik legtragikusabb gyilkosságát Charles Manson szektája követte el 1969 augusztusában. A gyönyörűszép Sharon Tate Roman Polanskitól volt nyolc hónapos terhes, 1969. augusztus 8-án már csak két hét választotta el a szüléstől. Barátaival vacsorázott, este 10 után értek haza. Másnap, 9-én reggel reggel találták meg őket, Sharon Tate testén tizenhat késszúrás volt, ebből öt önmagában is halálos. Nyakán kötél, ami összekötötte jóbarátjával és egykori udvarlójával, Jay Sebringgel. További három halott volt még a helyszínen, kettőt a ház előtt találtak meg a gyepen, őket szintén leszúrták, egyet pedig egy kocsiban főbelőve. Charles Mansont halálra ítélték, de büntetését életfogytiglanra változtatták, még mindig ül, 2012-ben helyezhetik először feltételesen szabadlábra.

Sharon Marie Tate Dallasban született 1943. január 24-én. Már hat hónapos korában szépségversenyt nyert. Édesapja, Paul Tate az Egyesült Államok hadseregének tisztje volt. Szolgálati ideje alatt többször áthelyezték, a család pedig mindig vele költözött az új állomáshelyre. 16 éves koráig Sharon 6 amerikai városban élt hosszabb-rövidebb ideig. Gyönyörű kamaszlánnyá serdült, akinek szépséget többen elismerő szavakkal illették. Ez bátorságot adott neki ahhoz, hogy 1959-ben benevezzen egy szépségversenyre, amelyet meg is nyert.

1960-ban a család Veronába költözött, s ő a film iránt kezdett érdeklődni. 1961-ben fellépett egy televíziós műsorban, majd statisztaszerepet kapott egy filmben. 1962-ben a család hazautazott. Sharon Los Angelesbe ment, s hétéves szerződést kötött Martin Ransohoff-fal Filmways Inc. igazgatójával, aki 1966-ban lehetőséget biztosított neki egy szerepre Az ördög szeme című játékfilmben David Niven és David Hemmings partnereként.

Hétszer jelölték Oscar-díjra, a 100 legnagyobb brit közé választották, kétszer is oltár elé vitte a csodaszép Liz Taylort és nyilvánosan megkérdőjelezte Sir Winston Churchill épelméjűségét a második világháború alatt. Hogy ki ő? A Kleopátra Antoniusa, a legendás Richard Burton, a második világháború utáni időszak egyik legnagyobb brit színésze. Huszonhat évvel ezelőtt, 1984. augusztus 5-én hunyt el.

Richard Walter Jenkins egy 13 gyermekes, otthon walesi nyelvet használó bányászcsaládban tizenkettedikként 1925. november 10-én született a walesi Pontrhydyfenben. A szegény, de kiválóan tanuló fiúra felfigyelt tanára, Philip Burton, aki örökbe is fogadta, és rávette tipikus walesi nevének megváltoztatására. Burton az oxfordi egyetemen tanult színészetet.

1943-ban a brit légierőnél szolgált, majd navigátorként harcolt, de látáshibája miatt nem lehetett pilóta. Leszerelése után az oxfordi egyetemen tanult színészetet, majd vidéki színpadokon lépett fel. 1950-ben New Yorkban, egy évig ismét Angliában szerepelt, majd 1952-ben Hollywoodba szerződött. 1953-ban került a nagy hírű londoni Old Vic társulathoz, ahol Shakespeare-szerepek egész sorát játszotta (Hamlet, Caliban, Caius Martinus).

1952-ben már Oscar-díjra is jelölték legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a My Cousin Rachel című romantikus drámában nyújtott alakításáért. Egy évvel később A palást című filmért már mint legjobb főszereplőt jelölték a legrangosabb díjra Jean Simmons partnereként. 1956-ban kapta meg a Nagy Sándor, a hódító című film címszerepét. A világhírnevet azonban a John Osborne drámájából készült Dühöngő ifjúság (1958.) hozta meg számára.